2005-ben másodszor hittem azt, hogy a Star Wars-nak vége. Azt sejtettem, hogy a pénzszivattyút nem állítják le, tehát valamilyen formában azért lesz utánpótlás, de annak az esélye, hogy a Skywalker család operája tovább szövődjön, nagyon kicsi volt. Pláne, hogy a harmadik epizóddal kerek lett a történtet: Anakin Skywalkert megismertük gyerekkorától a haláláig, bukásától a megváltásáig. Kiderült, hogy a Star Wars róla szól, nem pedig holmi parasztfiúkról. És persze a Galaxisról is, aki együtt bukik és emelkedik Vader nagyúrral.

Felröppentek hírek a harmadik rész környékén egy élőszereplős sorozatról, aminek a címe is napvilágot látott: Star Wars Underworld, és nomen est omen az alvilágról szólt volna fejvadászokkal, csempészekkel és gengszterekkel, de mint kiderült, túlságosan drága lett volna. Aztán ott volt a Klónok háborúja rajzfilm, adta volna magát, hogy azt folytassák, de valami miatt ejtették Tartakovszky-t - vagy ő a Lucasfilmet -, és Lucasék inkább saját animációs részleget indítottak.

Hamarosan mozikba is került A klónok háborúja rajzfilm, ami tulajdonképpen a tévésorozat felvezetéseképpen az első három részt gyúrta egybe. A célközönség egyértelműen a gyerekek lett, mind a látvány, mind a sztori, mind a hangulat tekintetében. Persze megnéztem moziban, de hát a helyén kell ezt kezelni, na. A sorozatot is követtem, legalábbis az első két évadot, ám a meglehetősen hullámzó színvonal miatt parkolópályára állítottam. Majd idővel bepótolom.

Aztán jött a 2012-es év, ami egy kicsit felrázta az állóvizet: Lucas eladta a Star Wars jogait a Disney-nek. Sokaknak ez nem tetszett, Miki egeret vizionáltak az űrbe, de azok valami miatt figyelmen kívül hagyták, hogy a Disney miképpen futtatta fel a Marvel képregényfilmeket. Szóval én személy szerint örültem, mert a befásult és kiöregedett Lucas átadta a stafétát egy fiatalabb csapatnak, és ez azt jelentette, hogy lesz megint Star Wars! Juhéj!

Rögtön be is ígérték az új trilógiát, a VII-XI részt, A jedi visszatér folytatásait. És azt is, hogy George Lucas afféle doyenne-ként tanácsaival látja majd el a kreatív csapatot. Mint mondtam, örültem a döntésnek, de nem kapott el annyira megint a Star Wars láz, túl sok volt még a kérdőjel, és messzi időpontnak tűnt a 2015.

Közben jöttek a hírek, hogy Abrams lesz a rendező, és hogy Kasdan is beszáll a buliba, mint forgatókönyv író, és visszatérnek a régi színészek, szóval apránként visszaszivárgott a gyerekes rajongói énem. A bomba akkor robbant, amikor kijött az első teaser a filmhez, és megint megláttuk a Falcont. Bamm! Végem volt.

A sztoriról nem árultak el semmit, a színészekről sem tudtunk semmit, semmiről nem tudtunk semmit, ami az internet korában meglepő teljesítmény. Az első bemutatók és poszterek csak a hangulatról árulkodtak, és volt bennük némi megvezetés is: sokáig azt hittük, hogy Boyega karaktere, Finn lesz az új Jedi.

Szóval ment a találgatás, és ezzel együtt az égig nőttek az elvárások is. Ami azért veszélyes dolog. Közben kiderült, hogy Lucas-t egyáltalán nem vették be a csapatba, és az öreg interjúi alapján az derült ki, hogy kicsit meg is sértődött, amiért nem fogadták meg a tanácsait. Erre visszatérek később.

Abrams pedig mindenhol azt nyilatkozta, hogy az eredeti trilógiához akarnak hűek lenne, azt akarják, hogy azok, akik az első Star Wars filmeken nőttek fel, újra érezhessék a Star Wars feelinget. Ettől mindenki elájult, és persze ez is kétélű fegyver.

A mozijegyet már októberben megvettem, rögtön kettőt, mert én optimista rajongó vagyok. És egészen az utolsó pillanatig tartottam magam ahhoz, hogy nem olvasok spoileres cikkeket, de a film amerikai premierje után (élőben néztem a vörös szőnyeges bevonulást) nem bírtam magammal, és titkos fórumokon begyűjtöttem az infókat. Megtudtam mindent. Két tippem bejött: Kylo Ren Skywalker sarj, Han Solo pedig meghal. És azt is tudtam, hogy a legnagyobb félelmem beigazolódik, és a rosszfiúk megint egy Halálcsillaghoz hasonló szuperfegyvert építettek. Amikor felbukkant a hivatalos moziplakáton a Starkiller bázis ágyúja, abban reménykedtem, hogy az valójában a Köztársaság fegyvere, és a birodalmiak akarják felrobbantani. Mennyivel jobb lett volna egy fordított felállás! De nem.

Aztán eljött a nagy nap, pontosabban a nagy éjszaka, a barátaimmal együtt ott ültem az éjféli vetítésen Darth Vader pólóban. És tapsoltam, amikor megjelent a Lucasfilm logo, és jött a zene, és beszippantott a film. Vigyorogva jöttem ki, hogy igen, már megint Star Wars-ot láttam, és nem érdekeltek a zavaró dolgok, túl tudtam magam tenni rajta a Baljós árnyak esetén is, most is menni fog.

Másodszor nézve még jobban tetszett, szóval ez a film megéri, hogy többször magunkévá tegyük. Például a Baljós árnyak vagy A klónok támadása már kevésbé ilyen, azokból inkább jelenetek tetszenek, de Az ébredő erőt meg lehet nézni többször is, és ez elsősorban a tempójának köszönhető.

Na, de akkor nézzük is sorban, először azt, hogy mi tetszett. A karakterek! Nekem Kylo Ren jött be a legjobban, kezdve azzal, hogy végre nem egy keménykedő gonosz, mint Darth Maul, nem igazi gonosz, mint Darth Vader, nem műgonosz, mint Dooku gróf, hanem egy félig gonosz, félig nem, vívódó valaki, aki éppen ebben a filmben próbál eljutni a gonoszsága csúcsára.

A másik nagy kedvenc Rey, egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Sokan kritizálják, hogy túl sok mindenhez ért, de egy főhőstől szerintem nem volt durva, számomra hihető volt minden. Külön tetszett, ahogy ráébred az erejére, és eleinte még ő is fél attól, hogy mire képes. BB-8-et is imádtam, és nem volt bajom Finnel sem, talán csak annyi, hogy igazán többet kihozhattak volna abból, hogy ex-rohamosztagos. Inkább működött vicces barátként, mint fontos építőelemként. Aki viszont brillírozott a szerepében, az egyértelműen Han Solo és Csubakka párosa volt ismételten. Igazi jutalomjáték, csípős beszólások.

A látvánnyal sem volt semmi gond, nem volt túltolva a CGI, a retro hangulatot úgy hozta, hogy közben nem lett gagyi, sőt. A fénykardok immár valóban fényt vetnek a körülöttük lévő tárgyakra, arcokra. Végre nem csak az űrben, hanem az atmoszférában zajlanak a dogfight-ok, ez is viszonylagos újítás. Izgalmas volt, akciódús, ahogy egy igazi Star Wars filmhez illik.

Ami nem tetszett, az a múlt megalapozása. Értem én, hogy a legeslegelső Star Wars sem alapozott túl sokat, de ez azért már a hetedik rész, itt felmerül egy-két kérdés a nézőben. Tulajdonképpen mindent megválaszolnak vagy a kezdő szövegben, vagy elejtett mondatokban, de sok a hiányosság, találgatás, vakfolt.

Továbbá nem tetszett a történetvezetés sem. Nem értem, miért kellett behozni a Halálcsillag 3-at, amikor nem is arról szólt a film. A történet kezdetén mindenki Luke-ot keresi, pontosabban a hozzá vezető térképet, akkor hogy jön ide a Starkiller bázis? Ja, hogy fel kéne robbantani valamit? Sokkal értelmesebb lett volna a) kihagyni, hiszen ez már a negyedik (!) bőr ugyanarról a témáról (1-Halálcsillag, 2-Halálcsillag 2, 3-Droid irányító hajó), b) ha már benne hagyják, akkor legalább Luke titkos helyét akarnák vele felrobbantani, úgy több értelme lenne (nyilván nem, mert egy emberért nem éri meg egy egész bolygó elpusztítása).

A többi párhuzam egyébként nem zavart, az viszont igen, hogy annyira vissza akarta hozni a múltat, hogy elfelejtett új lenni, és Lucas ignorálásával tulajdonképpen minden eredetiséget nélkülözött a film. Új űrhajók, új helyszínek, új lények csak alig-alig merültek fel, maximum a háttérben, elvétve, de alapvetően a régi filmekben feldobott ötleteket használták fel újra. Ezen nagyon sürgősen változtatni kell, mert a Star Wars sava-borsát a meghökkentő, váratlan dolgok adják. Szerintem.

Még ezekkel a hibákkal együtt is egy nagy remény (új remény) Az ébredő erő, nagyon jók az alapok, sok a kérdés, és nagyon-nagyon bizakodom, hogy a nyolcadik epizód nem hagyja ki a ziccereket!

A rajongói spekulációk egyébként már elindultak a nyitott kérdések tisztázásával kapcsolatban, az egy külön posztot megérne. Van egy két elég meredek elképzelés is. Én nyitott vagyok mindenre :)