A Jedi visszatér után csak karácsonyig kellett várnom, hogy lássam a következő Star Wars filmet, ugyanis 1984 év végén a tévében leadták az akkoriban még első résznek és Csillagok háborújának hívott negyedik epizódot, azaz Az új reményt. Persze már akkor is ki volt írva, hogy negyedik epizód, de ezen nem akadtunk fenn egyáltalán. Nem is tudom, miért. Így volt ez, és kész. Arra is emlékszem, hogy sok mendemonda keringett egyéb Star Wars filmekről is, bennem konkrétan két ilyen pletyka maradt meg. Az egyik egy cím volt: Csillagtűz, a másik meg egy jelenet, amelyben megölik Csubakkát. Persze ilyen filmek sosem léteztek, de beindította a fantáziámat.

Vissza a Csillagok háborújához. Amikor kiderült, hogy lesz a tévében a Star Wars, totál bezsongtam, apám ráadásul már látta korábban moziban, és mondta, hogy lesz ebben is Halálcsillag, ami nem félkész, és lesznek benne buckalakók. Ez utóbbiakat úgy mondta, mintha a buckalakók lennének a központi gonosz elemek a filmben, ezért én már előre rettegtem tőlük.

Mivel minden karácsonykor elutaztunk a nagymamámékhoz, ezért ott történt meg a szeánsz. Én egy fotelágyból izgultam végig a filmet, apám, anyám és a tesóm pedig a rekaméról. Jelentem, a buckalakók valóban félelmetesek voltak, bár többet vártam tőlük :)

És a Jedi visszatér után úgy általában többet vártam, valahogy nem durrant akkorát. Igazából a buckalakókon kívül csak a végső űrcsata maradt meg bennem, de az nagyon. X-szárnyúk a Halálcsillag ellen, és Vader sorban lövi ki őket a vájatban... Húúúú... (Talán még az tetszett legjobban első megnézésre, hogy elbújnak a főhősök a Falcon padlója alá, de nem tudom, miért. Tetszett ez a csempész megoldás.)

Az öcsém meg elaludt a film közben. Nagyon kiakadtam, és mondtam is neki másnap reggel, hogy a legjobb részt hagyta ki.

Ezután a negyedik epizódot csak és kizárólag képregény formájában élvezhettem. Sajnos nekem nem volt meg a két részes, magyar verzió, ám az egyik barátomnak igen, és persze kölcsönkaptam. Arra emlékszem belőle, hogy valami miatt a fénykardot sugárpallosnak hívták benne. Mi meg lézerkardnak, úgyhogy végül is mindegy volt.

A megváltást a videó korszak hozta el, akkoriban bukkant fel VHS-en is a film, gondolom valaki felvette a tévéből, és aztán elindult hódító útjára, nem tudom, az a lényeg, hogy én is hozzájutottam, átmásoltam, és mivel az volt az első Star Wars film, ami megvolt videókazettán, rongyosra néztem.

Szó szerint rongyosra. Azt kell elképzelni, hogy nyári szünetben, amikor apám és anyám is dolgoztak, én meg az öcsémmel otthon maradtunk (általános iskolások voltunk, de nem emlékszem pontosan hány évesek), minden nap legalább egyszer, de inkább kétszer végignéztem a Csillagok háborúját. Egyszer délelőtt, egyszer délután. 

Aztán volt, hogy a kedvenc részeimet néztem csak meg, azok pedig egyértelműen azok, amelyekben Han Solo szerepel, de ez csak most tudatosult benne, hogy végiggondolom az egészet. Pedig én gyerekkoromban Luke Skywalker rajongó voltam. Volt is sok vitám a barátommal, mivel ő meg fanatikus Vader és birodalom rajongó volt. Egyszer megkérdeztem a unokatestvéreimet (mind lány), hogy Luke vagy Han Solo tetszik-e nekik, és ők egyöntetűen Han Solo-ra voksoltak. Nem értettem, miért, amikor egyértelmű, hogy Luke a főhős! :D

Mindegy, a lényeg, hogy onnantól kezdve, hogy felbukkan Han Solo, imádtam a filmet. Kedvenc jelenetek: lények a kocsmában, tárgyalás az asztalnál a fuvardíjról, Solo vs. Greedo (nem foglalok állást, ki lőtt először, túl van lihegve, nekem tökmindegy, a jelenet így is, úgy is kurva jó), az egész Halálcsillagból szöktetést imádom, azon a mai napig nagyokat nevetek, amikor Luke próbálja meggyőzni Han-t, hogy a hercgenőt márpedig ki kell szabadítani, de a legeslegjobban mégis az tetszett, amikor lelépnek az űrállomásról, és a lézerágyúkkal próbálják leszedni a Tie-vadászokat. Ott a zene, meg minden nagyon passzol, és ahogy Han és Luke pörögnek a székekkel, és próbálják becélozni a Tie-okat, olyan, mintha egy játékteremben játszanának.

Persze a végén a vájatos téma nagyon király, de azért már akkor is nagy volt a kontraszt a Jedi visszatér űrjeleneteivel, kicsit fapados volt a látvány, viszont a feszültségkeltés még ma is működik. Emlékszem, az első fordításban Vader azt morogja maga elé, hogy "Az Erő van ezzel", mintha ez valami káromkodás lenne.

Ha az egész sztorit nézem, ma már nyilvánvaló, hogy ez a klasszikus mesék, a hős útjának egyik verziója, mégis, az egyes elemek annyira újszerűek, frissek, hogy még mai szemmel is lenyűgöző a végeredmény. Oké, oké, amikor a robotok a sivatagban bóklásznak, az már nagyon lassú, szerintem kis srác koromban is "áttekertem".

Még valami eszembe jutott a filmmel kapcsolatban. '86 vagy '87 karácsonyára megkaptuk tesómmal a Csillagok Háborúja társasjátékot! Rengeteget játszottunk vele, annak ellenére, hogy már akkor is nyilvánvalóan játszhatatlan volt két okból: a lázadókkal szinte lehetetlen volt nyerni (a játék ugye a szöktetés a Halálcsillagról címet is kaphatná), és a lézerfegyverekkel való lövöldözés irgalmatlan bénán volt megoldva: csak akkor lőhettél, ha két dobókockával egyforma értéket dobtál. Bááááh... Ennyit a játékról.

Ez a negyedik epizód sokáig a képzeletbeli Star Wars ranglistám alján bújt meg, ám, ahogy öregedtem, és ért bennem a film, úgy döbbentem rá, mekkora mestermű, amelyen alig fog az idő. Emlékezetes jeleneteket és karaktereket vonultatott fel, lefektette egy új világ alapjait.

És ez nem semmi. Le a kalappal, megint, újra és újra.