Nem tudom pontosan megmondani, mikor láttam először A Birodalom visszavágot, azaz az ötödik epizódot, nem tudok hozzákötni pontos dátumot, még évet sem. Azt biztos, hogy másolt videókazettán jutott el hozzám, valamikor általános iskolás koromban.
Persze előtte már hallottam róla, édesapám még akkor elmesélte, miről szól, amikor a Jedi visszatért megnéztük, de csak annyi maradt meg bennem, hogy abban vannak a lépegetők, és hogy a Birodalom győz. A lépegetők annyira megragadták a fantáziámat (pedig még nem is láttam őket), hogy megkértem, rajzoljon egyet. Hááát, elég skicc-szerű lett. Látván csalódottságomat, rajzolt nekem egy űrhajót, de attól még jobban elkedvtelenedtem, mert nem Star Wars űrhajó volt, hanem hagyományos, rakétaformájú.
Valószínű egyénként, hogy előbb olvastam könyvben, bár megmondom őszintén, a borítón kívül nem nagyon emlékszem a tartalmára, maximum még arra, hogy a kölcsönkapott regényt elhagytam, és emiatt nagyon égett a pofám. (Szerencsére évekkel később meglett). Talán még a képregényt is előbb olvastam, mint hogy láttam volna a filmet, bár azt is csak kölcsönkaptam. Azóta már megvan.
Gyerekkoromban mindig is úgy éreztem, hogy a kilóg a három film közül, nyilvánvalóan a hangvétele és a szerkezete miatt. A nagy csata az elején van, a végén pedig az összes főhős megszívja: Luke-nak levágják a kezét, Han Solót lefagyasztják, C-3PO-t szétlövik. Gyerekként sokkal jobban tetszett, ha a hősök a végén ünnepelnek, felrobbantanak valamit. Mondjuk a Halálcsillagot :)
A kedvenc részem eleinte a hoth-i csata volt: ahogy megjelennek a távcső nagyításában a lépegetők, ahogy lövik a bázist, és aztán ahogy Luke-ék elbánnak velük. Fantasztikus! Ha a felkelők győztek volna, és ezzel végződött volna a film, teljesen elégedett lettem volna.
Aztán később rájöttem, hogy a Han-Leia szál a legjobb, amikor menekülnek a Falconnal a csillagrombolók elől, aztán a TIE-vadászok elől az aszteroida mezőben. Mondjuk az egyik legjobb akciójelenet, az biztos.
És csak idősebb fejjel jöttem rá, hogy az egész sztori sava-borsát a Felhővárosban történtek adják: Lando árulása, Vader csapdája, a fénykardpárbaj, és a nagy bejelentés, hogy ki kinek az apja. Ez eleinte hidegen hagyott, mivel tudtam már a kezdetektől fogva a nagy titkot, hiszen a Jedi visszatért láttam először. Bejelenti, oké, ennyi. Kellett hozzá bizonyos érettség, hogy megérintsen a jelenet, hogy érezzem a súlyát. És persze akkor jöttem rá, hogy miért ilyen a film szerkezete: az érzelmi csúcspont mellett csak zavaró lett volna egy csatajelenet.
Így aztán szép lassan a Birodalom visszavág felkúszott a kedvenc Star Wars film pozícióba, bár hozzá kell tennem, hogy a mai napig a Jedi visszatért veszem elő legszívesebben, egyszerűen azért, mert az volt az első :)
Szóval most mi a kedvencem belőle? Minden, amiben Han Solo szerepel, egyszerűen megunhatatlan a dumája, és azt hiszem a fénykardpárbaj mellett az aszteroida mező továbbra is nagy favorit, valamint az érkezés Bespinre, és a Felhőváros látképe.
Még egy fontos dolog: Yoda mester. Sose szerettem a Dagobah-n játszódó részeket. Ma már jobban elviselem őket, és tudom, hogy a történet szempontjából fontos, hogyan képezik ki Luke-ot, és az is világos, hogy a lehető legjobb módon mutatják ezt be, mégis... Kevés az akció, na :)
Egyébként éppen a napokban néztem bele, és mindig elcsodálkozom, hogy Yoda mennyire élethű. Persze, látszik rajta, hogy csak egy bábu, de a CGI Yodán ugyanúgy látszik, hogy nem igazi, szóval... Fene tudja. A báb Yoda jobban bejön.
A film lezárása annyi jó kérdést nyitva hagy, amire sajnos a Jedi visszatér nem minden esetben hozott kielégítő választ. A legfájdalmasabb Boba Fett: adta volna magát egy jó kis Han Solo vs. Boba Fett leszámolás, de sajnos elmaradt. Ahogy azzal is keveset kezdtek az alkotók, hogy Lando és Han Solo között kihozzanak valamit az árulás kapcsán.
Mindegy, a Birodalom visszavág ettől is jó, hogy képes úgy nyitva hagyni szálakat, hogy az ne legyen idegesítő. És van még egy erénye: a birodalmi induló, de az majd egy zenei bejegyzés témája lesz.
