A filmekkel kapcsolatos gondolataim és véleményem sorát a Jedi visszatérrel kezdem, mert ez volt az első Star Wars film, amit először láttam. Furcsa, hogy most Star Wars-nak hívom a sorozatot, pedig réges-régen a gyerekkoromban még Csillagok háborújának hívtuk. A Jedi visszatér akkor a harmadik Csillagok háborúja mozi volt. Nem is tudom, mikor lett Star Wars belőle, talán a felújított változat bemutatása idején, vagy inkább az Episode I környékén.
Szóval 1984-ben láttam a Jedi visszatért, akkor már hat és fél éves voltam, és nemcsak az első Star Wars film volt az életemben, hanem az első élő szereplős mozifilm is. Előtte talán az óvodás csoporttal jártam moziban, és a Walt Disney(!) féle Hófehérkét néztük, amiből csak arra emlékszem, hogy féltem a boszorkánytól.
Érdekes, hogy a félelmek mennyire megmaradnak az emberben. A Jedi visszatérre is főleg a félelmeimen keresztül emlékszem. Féltem Jabbától. Akárhányszor feltűnt a vásznon premier plánban, rögtön remegni kezdett a gyomrom, és arra is emlékszem, mennyire megkönnyebbültem, amikor végre Leia megfojtotta.
Mivel a három évvel fiatalabb testvéremet apám nem akarta elvinni a filmre, azt füllentette nekem is, hogy a gyógyszertárba megyünk, és én is azt hittem, egészen addig, amíg le nem parkoltunk a mozi előtt, és apám át nem nyújtotta a mozijegyeket. Persze feliratosan vetítették, és mivel akkoriban még nem ment a gyorsan olvasás, folyton kértem apámat, hogy olvassa fel a szöveget hangosan, ami miatt a környéken ülők állandóan pisszegtek rám. Elég bosszantó lehettem.
Szóval féltem Jabbától, de érdekes módon sem Vadertől sem az Uralkodótól nem, legalábbis nincs ilyen emlékem. Máig az egyik kedvenc jelenetem egyébként a Sarlaccos-kivégzős jelenet, de nem is a mozi élmények miatt, hanem azért, mert nem sokkal később a tévében is leadták azt a részt, amikor Luke leugrik a pallóról, aztán kapaszkodás, szaltó, fénykard a kézbe, pdzzzz, és indul a kaszabolás. Konkrétan a Három kívánságban kérte egy piros pontos labdát elkapó srác, hogy nézzünk meg egy jelenetet a Jedi visszatérből.
Darth Vadert a "Feketének" hívtam a film nézése közben, mert lövésem sem volt, hogy hívják. Szintén emlékezetes jelenet maradt, amikor az Uralkodó villámokkal gyötri Luke-ot. Arra a jelenetre egyébként már felkészültem lelkileg, mivel korábban az iskolában már sokan beszéltek róla, hogy "villámok jönnek ki az ujjaiból". Akkoriban ez baromi félelmetesen hangzott.
Miután hazaértem a moziból, természetesen rögtön elmeséltem a testvéremnek, hogy hol jártam, és volt nagy sírás. De lerajzoltam a kedvenc jeleneteimet neki, úgyhogy végül is szent volt a béke.
A filmmel kapcsolatos másik emlékem, hogy apám egy kollégájától kölcsön kérte a Jedi visszatér képeskönyvet, amit csakis az ő jelenlétében lapozgathattam, amúgy a szekrény tetejére rejtette, nehogy baja legyen. A képeskönyvet később az a bizonyos kolléga nekem ajándékozta, és az alapján akartam képregényt rajzolni. Mert hát akkoriban nem úgy volt, hogy letöltöttük a filmeket, és olyan sem volt nagyon, hogy videókazetta és videólejátszó. Maradt a képeskönyv, és a fényképek, amelyeket nem is tudom, hogy kik készítettek és árusítottak, de egy-egy jelenetet ragadtak ki a filmből. Egy ismerősnek volt egy ewokos képe, azt nézegettük rongyosra.
A Jedi visszatért legközelebb alámondásos verzióban, szarrá másolt videókazettán láttam, a mai napig emlékszem, hogy annál a résznél, amikor azt suttogja a haldokló Yoda, hogy "there is... another... Sky... walker", az alábeszélős bácsi azt mondta színtelen hangon, hogy "másik égbolt". Csak később jöttem rá, hogy Yoda nem a túlvilágról beszélt.
Ezért nehéz megítélnem objektíven a Jedi visszatért, mert túlságosan sok emlék fűz hozzá, sok érzés, gyerekkori játékok. Nyilván a régi trilógia leggyengébb darabja, ha összességében nézzük, de olyan őrületesen jó jeleneteket vonultat fel, mint a korábban említett Sarlacc-jelenet, vagy a Luke vs. Vader párbaj, a villámmal csépelés, vagy a fák közötti üldözés és az űrcsata.
Kezdetben a legjobbnak tartottam, ma már lecsúszott a dobogóról, de még mindig szívesen megnézem, főleg a Jabba palotája részt, ami tulajdonképpen film a filmben, egy önálló kis epizód. Éppen nemrég gondolkodtam el rajta, hogy mennyire kilóg a többi film hangulatából, inkább klasszikus fantasy-s az egész, mintha már előre vetítené a Harc az Endor bolygóért című tévéfilmet.
Azt, hogy már megint egy Halálcsillagot kell elpusztítani, és hogy Han Solo konkrétan nem csinál semmi fontosat, csak felnőtt fejjel gondoltam végig, de tulajdonképpen nem érdekel. A Jedi visszatér éppen olyan felhőtlen szórakozás, mint a Star Wars többi része, és csak ez számít. Pedig ha közelebbről megvizsgáljuk a cselekmény és a karaktereket, sajnos Luke-on és Vaderen kívül nem igazán van benne érdekes szál. Ha kivesszük Jabba palotáját, ami a film egyharmada (és tulajdonképpen semmi más nem történik benne, "csupán" kiszabadítják Han Solót (és bemutatják, milyen erős lett Luke), akkor a sztori ennyi: Luke megtudja, hogy van egy testvére, és elindul, hogy legyőzze vagy a jó oldalra térítse az apját, ami végül sikerül is. Az, hogy közben az Endoron és az űrben kitör a harc, az már másodlagos, mert ehhez a fő szálhoz nem sokat tesz hozzá. Pláne karakterek szintjén. Leia nem jut el sehonnan sehová, azon kívül, hogy megtudja, hogy Luke a bátyja és Vader az apja, de ezzel az információval semmit sem kezd. Han Solo pedig... még a Millennium Falcont sem vezeti, csak harcol az erdőben. Oké, kinyit egy ajtót, de azt bárki meg tudná tenni.
Mégis... A látvány, a poénok, a lények és a jó-rossz közötti konfliktus feloldása kárpótol mindenért. És azt se feledjük el, hogy a Jedi visszatér teremtette meg igazán az Uralkodót, aki sokkal gonoszabb gonosz, mint Vader volt (akiben azért megbújt egy kis jó).
